A Németországi turnéjukon az amerikai punk-popper Good Charlotte egy este erejéig szünetet tartott. A gitáros Billy Martin és a basszusgitáros Paul Thomas sápadtnak és fáradtnak tűnt amikor találkoztunk velük egy interjú erejéig az E-Werk Klub egyik kis szobájában.


ARD.DE: Újra itt turnéztok Németországban. Milyen a benyomásotok a rajongókkal kapcsolatban?
Paul: A német rajongók fantasztikusak. Nagyon jól beszélsz angolul. Király.

ARD.DE: Különböznek az itteni rajongók az amerikai rajongóktól?
Paul: Nos, az itteni rajongók nagyon lelkesek és ez tök jó. Itt nem csak tizenévesek vannak a koncerten mint otthon, ahol nem túl sűrűn vesznek minket komolyan.

ARD.DE: Erősen érezhető a különbség az utolsó két albumotok között.
Paul: Igen, tényleg nagyon különbözőek. Felnőttebbek lettünk a zenében, már a The Young And The Hopeless turné alatt is. Ez volt az első alkalom, hogy utazgattunk a világban. Fejlődtünk, ami hallatszik is az új albumon. Mindig tanulni akarunk és dalokat írni újra és újra.

ARD.DE: A jelenlegi lemez nem fogy olyan jól mint az elődje.
Billy: Természetesen boldogok voltunk amiért a TYATH annyira jól fogyott. De nem az volt minden amit csinálni akartunk. Mindannyian büszkék vagyunk az új albumra. Ezzel mindannyian jól élünk. A rajongóink szeretik mégha nem is a legsikeresebb albumunk.

ARD.DE: Nagyon kritikusak vagytok a dalszövegekben, például a középiskolával kapcsolatban.
Billy: Mi csupán csak olyan dolgokról éneklünk amik érintenek minket. 23 évesek vagyunk, a középsuli 4-5 évvel ezelőtt volt. Most, hogy felnőttünk, láttuk az egész világot, megismertünk új kultúrákat, mostanra már más dolgok váltak fontossá. De amikor középiskolába jársz az a nagy dolog.

ARD.DE: Most gazdagok és híresek vagytok ahogy az egyik dalotokban hallani. Boldogok vagytok?
Paul: Hogyha van pénzed az elég jó dolog.
Billy: Nagyon nagy szerencse ér minket, hogy lemezeket készíthetünk és hogy már 3 platinalemezzel büszkélkedhetünk. Úgyhogy nem panaszkodhatunk. Az emberek folyton az egyik számunkból idéznek: „Lifestyles of the rich and the famous”. Bár ezek az emberek nagyon különbözőek mint mi, olyanok akik nem becsülik meg amilyük van. Mi nem ilyenek vagyunk.

ARD.DE: Melyik bandák vannak a legnagyobb hatással a zenétekre?
Paul: Bandák a 90-es évekből pl: The Cure, Depeche Mode.
Billy: Nem, ezek inkább a 80-as évek voltak. A legkirályabb dolog a GC-ben, hogy rengeteg különböző zenét hallhatunk. Ez az oka, hogy a lemezeink hangzása különböző. Joel örömmel hallgatja a The Smiths-t és a The Cure-t. Benji szereti a punkot és az ilyesféle zenéket. Én a „sötétebb” zenéket szeretem mint például Marylin Manson.
Paul: Én Jane’s Addiction-t és a The Pixies-t hallgatok, aminek minden idők legjobb basszusgitárosa van.

ARD.DE: Sokat hülyéskedtek amikor turnéztok?
Paul: Nem úgy, hogy állandóan kokainozunk, hanem amikor a buszban vagyunk és mint most intejúkon. És minden nap ugyanaz. Néha megyünk és iszunk egyet a rajongóinkkal.

ARD.DE: Vannak anekdótáitok különös alkalmakról?
Paul: Nem csinálunk sok őrültséget. Amúgy unalmasak vagyunk. Tipikus rock star életünk van. Nem olyan az életünk amilyennek sokan gondolják. De ez a legjobb munka amit el tudunk képzelni. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt csinálhatjuk.

ARD.DE: Mik a terveitek a jövőre nézve?
Billy: Turnézni szeretnénk Amerikában. Ősszel vagy késő nyáron valószínű, hogy visszajövünk Európába, Dél-Amerikába és Ázsiába. És tervezgetünk egy újabb albumot is.